Több mint három hónap után jelentkezem ismét ezen a felületen. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy nagyon másképp képzeltem el eme blog vezetését, de ez most már így alakult. Az elején az új munkahely lendületét igyekeztem felvenni, ami lekötötte minden erőmet és időmet, majd utána rendre ehhez hasonló tematikájú blogba szaladtam bele, melyek már több száz bejegyzéssel és hasznos gondolattal gazdagítják az internet világát – ennek megfelelően jött az automatikus reflex, hogy én mégis mivel tűnhetnék ki közülük, mivel mondhatnék többet, mint a szakmailag és tapasztalatügyileg nálam előrébb járó emberek?
A héten csúcsosodott ki bennem ez az önkorlátozó hiedelem és lekicsinylés íve, amire szerencsére több fronton is kaptam olyan visszajelzéseket, melyek rávilágítottak arra, hogy mekkora rabszolgahajcsár vagyok. Hogy mégis kivel? Csakis magammal szemben, és ebből a mentalitásból egyszerűen nem tudtam engedni, hiába sikerült korábban már tudatosítani a bennem dúló megfelelési kényszert. Continue reading “A lekicsinylés rabszolgahajcsára – avagy a külső mentőövek fontossága”
