A lekicsinylés rabszolgahajcsára – avagy a külső mentőövek fontossága

Több mint három hónap után jelentkezem ismét ezen a felületen. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy nagyon másképp képzeltem el eme blog vezetését, de ez most már így alakult. Az elején az új munkahely lendületét igyekeztem felvenni, ami lekötötte minden erőmet és időmet, majd utána rendre ehhez hasonló tematikájú blogba szaladtam bele, melyek már több száz bejegyzéssel és hasznos gondolattal gazdagítják az internet világát – ennek megfelelően jött az automatikus reflex, hogy én mégis mivel tűnhetnék ki közülük, mivel mondhatnék többet, mint a szakmailag és tapasztalatügyileg nálam előrébb járó emberek?

A héten csúcsosodott ki bennem ez az önkorlátozó hiedelem és lekicsinylés íve, amire szerencsére több fronton is kaptam olyan visszajelzéseket, melyek rávilágítottak arra, hogy mekkora rabszolgahajcsár vagyok. Hogy mégis kivel? Csakis magammal szemben, és ebből a mentalitásból egyszerűen nem tudtam engedni, hiába sikerült korábban már tudatosítani a bennem dúló megfelelési kényszert. Continue reading “A lekicsinylés rabszolgahajcsára – avagy a külső mentőövek fontossága”

“És meguntam az írást…”

A bejegyzés címe nem tőlem származik, még mielőtt valaki megijedne, ám ez az “elszólás” napok óta nem hagy nyugodni. Mozgalmas volt a hét első fele, meg a múlt hét utolsó napja, csak kapkodtam a fejem után: nulla pihenés, annál több fókusz és odafigyelés. Hétfőn elkezdtem az új munkahelyen a karrierem egy új lépcsőfokát, az újdonság varázsa pedig mázsás súlyként nehezedett vállaimra – szerencsére a jobbik fajtából. Este pedig a gödöllői művházba tettünk látogatást a szüleimmel, hogy megnézzük Mácsai Pált élőben, ahogy életre kelti Örkény Istvánt egy majd 2 órás kamaradarabban.

Continue reading ““És meguntam az írást…””

Mérföldkövek #1

Egy másik visszatérő rovatot is beindítok, Mérföldkövek címszó alatt.

Fogok még lamentálni 2016 tanulságairól és tanításairól, de ez még nem az a poszt lesz. Most 2017-re, és az idei évre kitűzött célokra koncentrálok. Tavaly decemberben értem el arra a pontra, amikor már a komfortzónám kényelme egyszerűen fojtogatóan kényelmetlenné vált. Rá kellett jönnöm, hogy az akkori munkahelyemen a stagnálás szürke köpenye telepedett rám, ami hirtelen már egyáltalán nem volt vonzó számomra.

Continue reading “Mérföldkövek #1”

Csapjunk bele

Sziasztok!

Gimisként és egyetemistaként több blogot is vezettem már, de talán egyik felépítése sem tellett annyi időbe, mint ez a mostani. Igyekeztem elkerülni a tökéletességre való törekvés csapdáját, de hát ez nem megy mindig olyan egyszerűen – elvégre egy olyan blogot szerettem volna designban is összehozni, ami kellemes a szemnek, ahova utána szívesen visszatértek, és ez bizony valami átlagon felülit kívánt meg. Nem ígérem, hogy a design maradni fog, de kezdetnek megteszi!

De miről is van szó egyáltalán, mi ez a Kattanj Magadra?

Continue reading “Csapjunk bele”