Mérföldkövek #1

Egy másik visszatérő rovatot is beindítok, Mérföldkövek címszó alatt.

Fogok még lamentálni 2016 tanulságairól és tanításairól, de ez még nem az a poszt lesz. Most 2017-re, és az idei évre kitűzött célokra koncentrálok. Tavaly decemberben értem el arra a pontra, amikor már a komfortzónám kényelme egyszerűen fojtogatóan kényelmetlenné vált. Rá kellett jönnöm, hogy az akkori munkahelyemen a stagnálás szürke köpenye telepedett rám, ami hirtelen már egyáltalán nem volt vonzó számomra.

Így hát 2017-re kitűztem magamnak, hogy munkahelyet váltok 3 év után, és visszatérek abba az irányvonalba, amit mindig is magaménak éreztem: ez nem más, mint a kreativitás, azon belül is az írás. A vonzás törvénye a munkakeresés procedúrája alatt gyorsan feldugta ragyogó fejét, hisz amint elhatároztam magamban, hogy a spanyol után a svéd nyelvet akarom majd megtanulni, máris bekopogtatott egy svéd cég egy ajánlattal az ajtómon.

A lehetőség adott volt, már csak élnem kellett vele. Bevallom, az elmúlt három év során volt több alkalom is, hogy megpróbáltam kitörni az akkori munkahelyem berkeiből, de igazából, úgy teljesen őszintén egyszer sem akaródzott a váltás. Kényelmes volt a stresszmentes munkahelyi környezet, a viszonylag jó megközelíthetőség, a laza, fiatalos közeg. És dolgozott bennem a félelem, hogy másik helyen nem tudnék megfelelni.

Ezúttal azonban elszánt voltam, motivált, és egyszerűen szomjaztam az újat, a kihívásokat, hogy megmérettessem magam. Szerintem ez a hozzáállásbeli különbség is hozzájárult ahhoz, hogy 10-20%-kal növeljem az esélyeimet, a többi pedig már a meglévő készségeimen múlott. Végül egy kicsit elhúzódott folyamat végén megkaptam az örömhírt, hogy felvettek az új munkahelyre. Alig pár nappal azután, hogy ismét összeírtam magamnak a 2017-es célokat, meg is jelent az első pipa a lapon.

Amit egy nappal később egy újabb pipa követett, ugyanis eldőlt, hogy az albérleti lehetőség is zöld utat kapott.

Felszabadultság, öröm, boldogság, büszkeség érzései kavarogtak bennem, hiszen mégis csak sikerült szépen indítanom a 2017-et. Múlt pénteken megvolt az utolsó munkanapom az előző cégemnél, vasárnap pedig be is költöztem fővárosunkba. Két hatalmas mérföldkő az életemben: előbbi egy hároméves, de annál tartalmasabb szakaszt zárt le, míg utóbbi egy 27 évest (mínusz másfél év) – az egész eddigi életem került új mederbe.

A pozitív érzelemkoktél hatása viszonylag gyorsan kiürült, ami emlékeztetett engem az Extrém című könyvre, amit Rakonczay Gábor írt a tavalyi év folyamán. Ebben fejtegette a szerző eme helyzetek kontraproduktív hatását, miszerint amikor elérünk egy hatalmas célt, akkor a kezdeti sikerélményt követően nagy üresség kezdhet el majd tátongani az addigi cél helyén. A megoldás, legalábbis az egyik lehetséges megoldás, hogy új kihívásokat keresünk magunknak, ami vagy minőségi szinten vagy mennyiségileg képes kiegyensúlyozni a megvalósított célok által hagyott űrt. Na meg az sem árt, hogy megéljük az adott sikerélményt a teljes valójában.

A 2017-es listám két legnagyobb célját már meg is valósítottam, de ettől még rengeteg terv maradt az idei évre, amelyekről tudom, hogy szintén sikerrel fogom abszolválni őket. A siker, az általa kiváltott büszkeség és elismerés immáron az enyém, azt elvenni, megcsúfítani nem fogja senki. De butaság lenne itt megállni, és lecövekelni, hiszen még annyiféle irányba indulhatok el, melyek újabb és újabb élményekkel fognak gazdagítani. Egyesek talán überelni is fogják azt a boldogságot, amit ezek a mostani sikerek kiváltottak, mások talán együttesen sem érnek fel ezekhez, de ahogy minden egyes embert, úgy minden egyes kisebb-nagyobb célmegvalósítást is külön kell kezelni, értelmezni, feldolgozni. Érdemes felidézni a mögöttünk álló sok apró lépést, mely által elértünk a célvonalig, hogy még teljesebb képet kapjon a siker.

A Mérföldkövekben tehát a célmegvalósításaimra fogok reflektálni, mindarra az útra, amit megtettem a kiváltásuk érdekében, arra az érzelemmixre, ami magával ragadott a katarzis pillanatában, és a folytatásra.

Azt tudom, hogy 2017 még mindig csak a harmadik hónapjában jár, de a munkahely-váltás, a beköltözés, eme blog elindítása máris sikerült az idei célkitűzések közül. Azonban rengeteg a teendő, hogy a maradék időszak is legalább ennyire sikeres és tartalmas legyen, mint az újév kezdete. Az új célok már itt lebegnek előttem, és várnak rám, hogy megtegyem a lépéseket feléjük. És mint minden egyes út, ezek is egy apró lépéssel veszik kezdetét. Amit ha remegő lábbal is, de megtesz az ember, hiszen minden egyes utazás már önmagában egy csoda, amitől kár lenne megfosztani magamat.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s