Csapjunk bele

Sziasztok!

Gimisként és egyetemistaként több blogot is vezettem már, de talán egyik felépítése sem tellett annyi időbe, mint ez a mostani. Igyekeztem elkerülni a tökéletességre való törekvés csapdáját, de hát ez nem megy mindig olyan egyszerűen – elvégre egy olyan blogot szerettem volna designban is összehozni, ami kellemes a szemnek, ahova utána szívesen visszatértek, és ez bizony valami átlagon felülit kívánt meg. Nem ígérem, hogy a design maradni fog, de kezdetnek megteszi!

De miről is van szó egyáltalán, mi ez a Kattanj Magadra?

Ennek a blognak igazából már tavaly szeptemberben el kellett volna indulnia, de akkor még nem tudtam volna semmi egyénit adni a témához, meg a kellő elszántság is hiányzott. Az is eltántorított, hogy manapság egyre felkapottabbá vált az önfejlesztés tematikája, egyre több megmondó ember bukkan fel a semmiből, úgyhogy lassacskán ott tartunk, hogy itt is erősen szelektálnia kell a kínálatból az embernek, mint az élet többi területén.

Nem célom az, hogy én legyek az új Szabó Péter, hiszen az én utam a sajátom, bár Péter mindenképp egy hatalmas példakép. Az is biztos, hogy egyelőre nagyon keveset tudok magamról (elvégre az én 7 hónapommal még gyerekcipőben járok), és a témában is még van miben elmélyülni. A régi életem, világnézetem ármányos csápjai továbbra is árnyékot vetnek az életem bizonyos területeire, a fontos azonban az, hogy ezeket már tudatosan képes vagyok beazonosítani, és sok esetben ezt még időben sikerül elérni, úgyhogy a fejlődés tagadhatatlan.

De a lényegnél maradva: a Kattanj Magadra ötlete (eredetileg Kapcsolódj Magadhoz) még szeptemberben fogalmazódott meg bennem. Akkor még csak alig egy hónapja léptem rá az önismereti utazás rögös útjára, miután az élet rövid időn belül a sokadik pofont adta nekem. Augusztusban viszont végre olyan történt, ami azelőtt soha. Eljutottam arra a pontra, hogy felismertem, hogy ezek a pofonok hasonló módon épültek fel és sújtottak le, ami gondolkodóba ejtett: lehetséges, hogy mégsem másokkal volt a probléma, hanem én követtem el rendre ugyanazokat a hibákat, amik hasonszőrű reakciókat váltottak ki másokból?

A felismerés még önmagában nem lett volna elég, ha nem követik tettek is azt. De felülkerekedtem a félelmeimen, a rossz beidegződéseken, és áttörtem egy hatalmas gátat magamban: nem féltem többé magamba fektetni erőt, időt, és pénzt sem. Olyan összeget fizettem ki magamért egy online kurzusért cserébe, amit korábban sosem néztem volna ki magamból. Ez egy nagyon fontos lépés volt ahhoz, hogy kitartsak az utam mellett (az elején még nagy motivációja van annak, hogy “ha már kifizettem ennyit, végigmegyek rajta”), hogy egyre közelebb kerüljek magamhoz. A változás pedig nem állt meg itt, dominóelv módjára törtek le a falak, és nyílt meg egy új világ számomra.

subway-web-browsing

Ami bevallom, hogy az elején nem tetszett. Miután realizáltam a külső visszacsatolások utáni függőségemet, és szembeszálltam vele, hirtelen látni kezdtem a “valóságot”. Mélabús emberek, unott arccal, vagy kifejezetten undorodva utaznak a metrón, és hogy ne szembesüljenek önmagukkal, fókuszukat inkább a kisképernyőre irányítják, hogy elmerüljenek másokkal az éterben. Különösen kiábrándító volt, amikor baráti társaságokat azonosítottam be a reggeli forgatagban, akik ahelyett, hogy élőbeszédbe elegyedtek volna egymással, inkább a telefonjukhoz fordultak, hogy azon keresztül kapcsolódjanak valamihez, valakihez.

Nem kellett gondolatolvasónak lennem, hogy lássam, hogy a céljuk az volt, hogy még véletlenül se maradjanak egyedül a saját gondolataikkal, érzéseikkel.

Az ötlet tehát ebből a felocsúdásból ered. Kellett nekem is majdnem félév, mire eljutottam odáig, hogy van mit felmutatnom példaként. Meg tudom mutatni az A pontot, ahonnan indultam, és végig tudom vezetni egészen a C-D pontig, ahol talán most tartok. Szerencsére azonban hiába tűnik rövidnek ez a táv, számos sikerélménnyel volt tarkítva, még több ráismeréssel, és rengeteg tanulással.

Sokszor fogom kiemelni még ezen a blogon, hogy mennyi mindent adott az önfejlesztés, saját magam megismerése. A folytonos önreflexió véleményem szerint egy olyan hasznos készség, amit kötelezővé kellene tenni az iskolákban is, hogy mindenki jobban tudatában legyen saját maga reakcióival, érzéseivel, és ne folyton egy másik emberen verjük le a frusztrációnkat.

Ennek a blognak tehát az lesz az egyik célja, hogy valamit visszaadjak mindabból a tudásból, amit eddig nyertem ennek az útnak köszönhetően. Megmutatni a saját példámat, hogy ebből a szituációból is fel lehet állni – persze az én gödröm még mindig semmi ahhoz képest, amiken egyeseknek át kell esniük, ebben biztos vagyok. De talán van olyan, aki az én esetemmel jobban tud azonosulni, és lehet pont ez fog lendületet adni neki a változáshoz, hogy megismerkedjen, megbarátkozzon önmagával, és a végén ő is ugyanúgy megszeresse azt, akivel egész nap össze lesz zárva élete végéig, mint nekem is sikerült. A Kattanj Magadra oldalcím lényegében erre reflektál.

Emellett pedig egyéni céljaim közé is tartozik egy ilyen blog vezetése, ahol egyrészt segíthetek sorstársakon, másrészt gyakorolhatom én is az írást, mely oly közel áll a szívemhez. Úgy hiszem, akármit is csináljon az ember, ez az egyik kulcs a sikerhez: élvezettel segíteni másoknak egy jobb, boldogabb élet elérésében. Én az írást egyszerűen imádom, és biztos vagyok benne, hogy nem fogok teljesen hülyeségeket megosztani Veletek! 🙂

Mindennapi élményekről, nagy felismerésekről, elgondolkodtató könyvekről és filmekről esik majd szó ezen a blogon. Fogadjátok nagy-nagy szeretettel tőlem!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s